És ma már csak ilyen hangulatomban vagyok...

Síró gyermek

Síró gyermek, az anyját keresi,
nem találja, elveszett.
Bízik-bízik, hisz, keres,
nem talál, a remény elveszett...

Az új játékok sorra jönnek,
vigasztalhatatlan,
nem kellenek.
Számára egy szent, s ez a szentség
már elveszett...

Mint fénysugár a ködben,
oly gyors volt a távozás.
Beragyogta életét,
emléke csak tompa fény már...

Pislákoló emlékfoszlány,
mely néha-néha újra kigyúl.
S ekkor felébred a síró gyermek,
az álom végleg kihúnyt...

Bárhogy tagadja,
a hit benne él.
Túl szép volt, hogy elengedje,
inkább a pokol tüzén elég...

Esténként a síró gyermek,
ül, s kémleli az eget.
Kettős vágy él benne,
gyűlölet és szeretet,
vajon melyik nyer majd teret...

Gyűlölet, mert elhagyták,
anyja szerette, mégis elment.
Szeretet, mert felkarolták,
s a szeretet maga az élet...

Síró gyermek tovább zokog,
számára nincs megoldás.
Immáron mostoha vigyáz reá,
ám szíve örökre anyjáért dobog tovább...

Arkangyal


/Egy régi szerelem emlékére, ami nagyon nehezen múlott./