Micsoda szöveg, igaz-e?! Amikor először olvastam arra gondoltam: "Ez akár az én tollamból is származhatna!" Annyira vízöntő, hogy az szinte nem is igaz.
Ha megkérdezik, hogy mi az én mottóm, én általában ezt válaszolom:

"Soha nem akartam olyan klubhoz tartozni, amelyik elfogadott volna tagjának."

S azt hiszem, hogy ez méltón szemlélteti is a szöveget.
Vonatkoztassuk a szöveget egy picit az én lelki világomra, ami talán részben hatott is Erikre az írás alapján.

Az angyalok repülése - ebben pusztán két szó van, ami az én életemet körüljárja. Egyrészt az angyalokhoz való ragaszkodás, vagy nem is tudom minek nevezzem, másrészt pedig a szárnyak, repülés...
Gyakran elmerülök egy más világba, egy olyan világba menekülök, amelyben cseppet más értékek számítanak, az igaz ősi világba, ahol sárkányok szárnyainak suhanása rezzenti meg a faleveleket. Ahol számít, hogy az embernek milyen erényei vannak, s nyíltan küzdhet az igazságért, ha éppen úgy adódik.
Igaz, az én filozófiámmal nem szabadna ilyet mondanom, hiszen az egyetemes törvények szerint mindennek meg van az oka, okozata, de egy idő után ezt nehezen hiszi el az ember.
Bár ami igaz, az igaz, bízok! Amit soha el nem vehet tőlem senki, hiszen, mint tudjuk a remény hal meg utoljára, ami szintén egy nagyon szép mondás.
Szóval szárnyalok én is, akár az angyalok vagy éppen más szárnyalni képes lény és mikorra igazán érezném a felhők cirógatását, addigra "felébredek". A szárnyaim szertefoszlanak, s ami volt, elmúlt.
Megjelenik a kettős én, s tudom jól, hogy az egyik sem győzhet! A képzeletem ugyanis nem fogom feladni semmi pénzért, a realitásomon pedig dolgoznom kéne. Na de hogyan, ha teljesen össze vagy zavarodva?! És akkor mégiscsak kibújik az állat, megtörténik az átalakulás...
It's the morphosis! Mint ahogyan a Demon Hunter megy át Demonba, úgy bennem is elszabadul valami, akár csak a refrén.
Harcolok ellene, nem tudok, hisz hogyan is nyomhatná el vki a rejtett énjtét?! Freud is megmondta, lehet cicomázni aranymázzal, ösztönlények vagyunk, állatok, emlősök, akiknek vmi ok folytán megadatott az, ami egy aranyszemű fátyolkának nem...
Lenne szabad választásunk, de nem tudjuk mit jelent ez a szóösszetétel és csak szenvedünk.
Még pár utolsó kapaszkodó, de közelítesz a szakadék széléhez. Igen! Mindjárt vége! És, és!!...
Vérben uszó szemedik kitisztulnak, a tested elernyed, összegörnyedsz, s elveszted az eszméleted... A szakadék nem is létezett...